A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható

Te szeretsz vagy birtokolsz? Ha valóban a kincsed vagyok, úgy tarts, mintha vizet tartanál. A tudat, hogy szabadon dönthetek, engem is szabaddá tesz, ezért maradok. Gyönyörködsz bennem, színes egyéniségem újra és újra meglep, magával ragad. Tiszteled és szereted bennem, ezt az autonóm, teljes behódolásra alkalmatlan nőt.

Ezért nem szánsz nekem gombostűre tűzött, preparált, elszáradó, ragyogást veszítő kirakatéletet. Nem zársz üvegbúra alá, nem vagyok kiállítási tárgy, sem megtekinthető, látogatható szépség, vagy csodálni való, szótlan, lélektelen, egyéniségét veszített dekoráció melletted. Testem térképére nem tűzheted ki a piros zászlócskákat, nem vagyok bevett, meghódított, saját territórium. Nem csinálsz az arcomból örökké mosolygó, ránctalan bohócálarcot. Testemet nem szabatod át a saját képedre, nem változtatsz öltöztetős babává. Ha valóban szeretsz, valóban úgy bánj velem, mintha vizet tartanál a tenyeredben, és hajolj fölém, nézd kedvteléssel, ahogy megmaradok neked. A szeretet az, ha szabadon áramolhatok, de mindvégig az óvón tartó tenyeredben, az ölelésedben maradok. Ha görcsösen összeszorítsz, akaratot és idomulást kényszerítesz rám. Ha én, én maradhatok, csak úgy lehetek boldog melletted, és ha nem így történik, akkor csupán értékmegőrzőbe pakolsz a szíved oldalán, és nálad a kulcs. Így nem maradhatok meg hosszú távon. Napfény és szabad levegő híján szomorú, színtelen és értékcsökkent leszek, aki újabb és újabb instrukcióra vár, önálló gondolkodásra már képtelen. Nem kapok levegőt. Ne tedd ezt velem.

A párok egy idő elteltével csak és kizárólag többes számban képesek egymásról beszélni, mintha örökre elválaszthatatlan sziámi ikrek lennének. Mintha létfontosságú szerveik forrtak volna össze végérvényesen, az agy és a szív duplikálódott volna, és lennének örökre egy test egy lélek. Mintha a hűségesküvel magukra húzták volna a másik ember lelkét, belebújtak volna, és szerződésként aláírták volna az örökké tartó többes szám használatot. A barátaink, a hobbink, az úti céljaink, a szabadidő eltöltési módjaink, mindig ugyanazok, és szép dolog, hogy egymásba költöztünk, és hologramként rám vetítetted magad, de már sajnos nem tudom, hol kezdődsz te, és hol végződöm én. Nem használom azt a vadító sminket, mert neked nem tetszik, vagy nem merem viselni azt a hajszínt, vagy képviselni azt a stílust, akkor üvegbúra alatt, gombostűvel összeszurkált, megszégyenített pillangó vagyok. Ilyenkor nem szeretsz, hanem birtokolsz. Pedig a szeretet nem birtokol.

Veled maradok, mert nem szorítasz agyon, nem fojtogatsz, hanem női egyéniségemnek szabad folyást engedsz. Abba az irányba haladok, amerre én akarok, de mindvégig a tenyeredben, veled, melletted maradva. Ha görcsösön ökölbe rándul a kezed, ha ösztönös birtoklási vágyad nem kontrollálható, én másodpercek alatt kifolyok az ujjaid közül, és haladok tovább a saját utamon. Ne alacsonyíts le tárgyak, ingóságok, ingatlanok szintjére, a szerelem nem viseli el a birtokviszonyt. Mert a szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Nem lehet rátelepedni, megerőszakolni, siettetni, megfojtani, sarokba szorítani, elszámoltatni, kérdőre vonni. Csak tarts és gyönyörködj, örülj a kapcsolatunk váratlan ajándékának, és amellett, hogy részese vagy, maradj óvatos külső szemlélője is a csodának. Ha egy emberi lényt a tárgyak szintjére alacsonyítasz, akkor az birtoklás. Szerelemre csak olyasvalakitől számíthatsz, aki szabad, akinek az egyediségét és szabadságát tiszteletben tartod.

És  amikor a szerelem szabad, tiszta döntés eredménye, akkor van benne valami igazán gyönyörű.

(forrás: stylemagazin.hu)

A cikket a www.mrpotencia.hu tette közzé az oldalon.